Főoldal Fórum Faliújság Apróhirdetés Keresés Írjon nekünk Kedvencekhez ad Legyen a kezdőlapom

Előző oldal Következő oldal
Nagy Bandó András: Murphy törvénykönyve amatőr teniszezőknek

Nagyít

Murphy törvényeinek nemcsak stílusa és formája remek és egyedi, de olvasmányként is szeretett és élvezetes.

Megjegyzem, mára már túlléphetünk az alapigazságon, az alaptörvényen, mert igaz ugyan, hogy ha valami egyáltalán elromolhat, az el is romlik, de az is igaz, hogy a teremtett stílus tovább éltette Murphyt, és ez akkor is érzékelhető, ha nem csupán és kizárólag az „elromolhat” és az „elromlik” törvénypontjaival babrálunk.

Minden közösség bír különféle zsargonnal, ismer és használ mindenféle fűzgéket, dumákat, szövegeket, oltásokat, zrikálásokat, és ahhoz, hogy mindezeket megismerjük, és javarészt meg is értsük, elég körültekinteni egy-egy ilyen csoport territóriumában, figyelni és hallgatózni.

Efféle világ, ilyen közösség az amatőr teniszezők területe: a teniszpályák környéke. Nap, mint nap ugyanazok a személyek, ugyanazok a korosodó, de gyermekkorból megmaradt, szenvedélyes játékkedvüket óvó, őrizgető teniszezők mérik össze tudásukat. Összejárnak, élvezik a játékot, ismerik egymás erényeit és hibáit, és amint lehetőség kínálkozik, lecsapnak, és sokadszorra is kimondják a szokásos szövegeket, dumákat, fűzgéket, poénokat.

Amatőrök, írtam, mondom, de mégsem azok, akkor sem, ha nem profik. A maguk közegében jó teniszezőknek számítanak, legtöbbjüket kitűnő játékosokként ismerik, így hát természetes, hogy esetenként szenzációs adogatásokkal, leütésekkel, elütésekkel, rövidítésekkel és nyesésekkel kápráztatják el egymást, néhanap a családtagokból vagy barátokból összeverődő alkalmi közönséget. Természetesen bőséggel rontanak el ütéseket, hagynak ki abszolút ziccereket, ütnek kettős hibákat, és már zúdul is a nyakukba az ilyenkor magukat profiként mutogató partnerek és ellenfelek szövegei.

Minderre tekinthetünk Murphy szemüvegén keresztül is: ami egyáltalán elromolhat, el is romlik, azaz az amatőr teniszezőben mindig benne van egy káprázatosan kivitelezett ütés, és egy egyszerűnek tűnő ütés érthetetlen elrontása. Vigasztalásul előttük vibrál a legjelesebb profik rontásai, hibázásai: Nadal is ütött már kettős hibát, Djokovits is kapott már ászt, Federer is csapott már hálóba ajtó-ablak leütést, Murray is nézett már be outnak látszó tenyeres ütést, és (máris a fűzgénél vagyunk) „ezt az egyenes fonákot még a Nagy Bandó se adta volna vissza…”

 

A könyv Székhelyi József hét írását is tartalmazza, A páros peremén alcímmel, és olvasható benne a tenisz szabályzata, a pálya mérete, az ütésfajták, és minden, ami azok számára is fontos, akik eddig még nem játszották, de esetenként nézték a tévéközvetítésekben a legjobbak játékát.

Bővebben...


 
Nagy Bandó András: Kint volt vagy bent volt?

Nagyít

A világ legfontosabb kérdéseinek egyike. Lehet itt gazdasági és pénzügyi világválság, azon belül fölmerülhet ezernyi kérdés, benne a bankárok felelőssége, a hitelt fölvevők tudatlansága vagy a hitelezők kapzsisága, nem fontos, szemernyit se fontos. Csak az a fontos, hogy kint volt vagy bent volt. Persze mondhatom én ezt, nincs ember, aki elhiggye nekem, hacsak nem amatőr (félig-meddig  profi, azt hiszi, hogy profi, majdnem hibátlan, etc.) teniszező az illető.

Ugyanis adva van ez a kiskertnyi, salakos (füves, műfüves, műanyag borítású) terület, melynek szélén elvarázsoltan, egyfajta mámoros bűvöletben sorakoznak föl a sportos (vagy sportosnak is csak jó szándékkal mondható), grundfociból és napi futásból kiöregedett, túlsúlyos vagy éppen csak versenysúlyukat hozó elszánt, delinek csak jó akarattal mondható férfiúk.

Aztán van egy tenyérbe mászó, eredetileg sárga, idő múltán rozsdás árnyalatokat öltő, kézzel el nem dobható, lábbal meg nem rúgható, esetenként követhetetlen sebességgel röpülő és becsapódó labda, melynek irányváltásairól és a pálya különféle pontjaival való találkozásáról szól ez az egész, most már mondjuk ki: szerethető játék.

Adva van még egy ütőnek nevezett varázsszerszám, melyet kézbe kapva nincs ember, aki ne lenne képes húsz évet fiatalodni, és úgy röpködni az elérhetetlennek hitt labdák után, mintha kengurutól kölcsönözte volna a lábát, mintha szárnya nőtt volna. Az ütőnek ugyanis valóban bűvereje van: mássá teszi az embert, újjávarázsolja izomzatát, helyre teszi az izületeit és a csontjait, megszünteti porcainak ropogását, és minden előtte meglévő baját, még tán búját is.

Mert nincs ember (teniszező), aki a pályán, ütővel a kezében, labdát oda- vagy visszaütve magában hordozná az otthonról vagy munkahelyéről hozott gondjait. A pálya, az ütő és labda hármasa, meg hát a vele vagy ellene küzdő partnerek együttese söprűként működik: kívülre kerülnek a hordozott görcsök és feszültségek, az agyat nyomasztó terhek, kirekesztődik a pályán túli, testet és lelket próbára tevő világ, és a parti idejére egyfajta üvegbúra alatt születik meg egy semmi máshoz nem hasonlítható, nagyon is élhető, szívet és lelket felüdítő világ. 

Bővebben...


 
Előző oldal Következő oldal
 
adatvédelem | impresszum
2008© teniszezem.hu v1.0
Design and Hosting by HUMÁN-REKLÁM Kft.

pagerank